Kérdések és válaszok

Kérdések és válaszok

Gyakran tesztek fel nekem kérdéseket a zenebölcsis részvétellel kapcsolatban. Megpróbáltam összeszedni a leggyakoribbakat. Remélem, segíthetek!

Milyen játékokat, mondókákat, dalokat tanulhatunk meg a zenebölcsiben?

Zenebölcsis foglalkozásaimon a magyar népi dalosjátékok, mondókák megismertetése, újratanítása a célom. Ezek közül is inkább azokat válogatom, amelyek nem nagyon ismertek. Hiszen az egyik fő célja a zenebölcsinek, hogy a szülők, nagyszülők "reperotárja" is bővüljön az együtt játszás öröme mellett. A magyar dalok-játékok mellett olykor-olykor megjelennek a rokon, szomszéd népek (osztrák, német, finn, mari-cseremisz, stb.) értékes, igényes dallamai is.
Minden év január-februárban 5-6 héten keresztül "rajztanfolyamot" tartok a zenebölcsin, ahol népi rajzoló mondókákkal ismerkedhettek meg.
Nem használok gépzenét, kizárólag énekhanggal dolgozom. Rajtam kívül az anyukák-apukák-nagyszülők énekelnek, emellett zenehallgatásként furulyázni szoktam, iskolai szünetben a saját csemetém örvendezteti meg a hallgatóságot hegedűmuzsikájával.



Mennyi idős kortól érdemes zenebölcsibe hoznom a csemetémet?

Általános szabály nincs erre, hiszen sok olyan kis csecsemő is ott van a foglalkozásokon, akit a tesója miatt hoznak el. Őrajtuk is gyakran felfedezzük az érdeklődés jeleit. Mégis, azt javasolnám, hogy akkor hozzátok el először a babákat, amikor már viszonylag stabilan tudnak ülni, ha nem is önállóan, mégis lehessen őket lovagoltatni, höcögtetni. Ekkor már csak az egyéni érdeklődés szabja meg, hogy kinek tetszik, és kinek nem ez a fajta időtöltés.
Általában fél éves kortól már elég érdeklődőek a babák ahhoz, hogy meg lehessen próbálkozni a zenebölcsivel. De van olyan gyerek is, aki csak 2 éves kora körül érik meg a közösségben való játékra.



Van-e felső korhatára a zenebölcsinek?

Dehogy van!
Sok gyereket - sajnos - nem vesznek fel óvodába, mert az édesanyja otthon van a kistestvérével. Azt gondolom, hogy zenebölcsibe járni ovihiány miatt még mindig jobb, mint otthon keseregni... A foglalkozások tematikája mindig az épp jelen lévő gyerekek életkorához idomul, vannak ugyan kifejezetten kicsiknek és nagyoknak szóló játékok is, de még egy "nagy" sem panaszkodott, ha túl sokat simogatták vagy ringatták...



Nem baj, ha csak néha-néha tudunk elmenni a zenebölcsibe?

Ha téged nem zavar, hogy újra és újra ismeretlen mondókákat és dalokat kell tanulnod, és a csemete is könnyen veszi a beilleszkedési akadályokat, ez nem gond. Tisztában vagyok az 1-3 évesek életkori sajátosságaival, azzal, hogy alszanak délelőtt is, meg azzal is, hogy betegségek léphetnek fel. Épp ezért nem vezettem be a bérletes rendszert, mert előfordulhat, hogy akár egy hónapot is ki kell hagyni betegség miatt. A foglalkozások pedig éppen csak annyira vannak egymásra építve, hogy senkit sem szokott zavarni, ha kimarad egy-két alkalom.
Azért hadd adjak egy tanácsot: azoknak a gyerekeknek, akiknek beilleszkedési nehézségei vannak, mégiscsak megfontolanó volna ez a fajta rendszeres közösségbe járás, hiszen így a szülővel együtt próbálhat meg beilleszkedni...



Miért játsszuk olyan sokszor egymás után ugyanazt a játékot?

Igen, mi felnőttek gyakran már úgy érezzük, nagyon unalmas ötvenedszer is ugyanazt a dalt énekelni. Ne felejtsétek el azonban, a kicsik más anyagból vannak gyúrva, mint mi. A sok-sok ismétlés biztonságérzetet nyújt a számukra, nyugtatólag hat rájuk. Amellett meg, mivel nem tudnak olvasni, nincs más lehetőségük a mondókák, dalok megtanulására, mint a sokszori ismétlés...



A foglalkozásokon nem csinál semmit a gyermekem, talán nem érdekli?

Ó, dehogynem!
Nagyon kevés - talán nincs is - az a gyerek, akit nem köt le az éneklés, a ritmikus mozgás. Az, hogy nem működik közre aktívan, nem azt jelenti, hogy nem érdekli, ellenkezőleg: FIGYEL! Ilyenkor szivacsként működnek, otthon, a közös játék alkalmával aztán "ki lehet csavarni" belőle, és lássatok csodát: mindent tudni fog!
TÜRELEM!!!



Nem tud a fenekén megülni, zavarja a többieket, mit csináljak?

Egy két éves gyereknek nem is kell megülnie a fenekén. Még egy három évesnek sem. Az persze nem kívánatos, hogy összevissza rohangáljon, nem is bátorítjuk erre őket, de türelmesek vagyunk, és előbb-utóbb meg fogja szokni a szabályokat, és le fogja kötni a mozgás és az éneklés öröme. Addig nincs mit tenni, ki kell bírni...
(persze, aki nagyon kiabál, sikítozik, annak nem örülünk, de ilyen nagyon ritkán fordul elő...)



Nem akar bekapcsolódni a játékba, félénk, ne jöjjünk?

Dehogynem, sőt! Hiszem és vallom, hogy aki "úgy csinál", mintha nem akarna részt venni a játékban, annak leghőbb vágya, hogy részt vehessen. csak... csak! Mindenkinek joga van megijedni, a kicsiknek is. A legrosszabb, amit tehetünk ilyenkor, hogy berángatjuk a játékba. Tessék szépen leülni a székre (földre), "láthatatlanná válni", és CSAK hallgatni! No meg nézni! Higgyétek el, az első alkalmakkor a szemlélődő részvétel ugyanolyan értékes, mintha ott ugrabugrálna a többiek között. Szeme van, füle van, és idővel a bátorsága is meglesz!