Hasznos tudnivalók

Hasznos tudnivalók

Hasznos tudnivalók a gyermekek életkori sajátosságairól, a fejlődés szakaszairól, a zenebölcsis foglalkozásokon való részvételről

 

Az utánzásról és a tanulásról


A kisgyermekek utánzás révén tanulnak. Eleinte „csak” figyelnek ( ez nagyon is aktív tevékenység!!!), és amikor leülepszik bennük a megszerzett ismeret, megpróbálják ők is utánozni, amit mi csinálunk. Ez persze nem mindig sikerül, ami sok mosolyogtató pillanatot jelent számunkra.
A mutogatós játékoknál arra kérlek Benneteket, hogy ne vezessétek a babátok kezét, hanem hagyjátok őt, hogy figyeljen! Ha otthon játszotok vele, célszerű egymással szemben helyezkedni el. Mutassátok, mondjátok a mondókát/dalt, sokszor-sokszor, persze csak addig, amíg érdekli. Meglátjátok, előbb-utóbb ő is csinálni fogja, és akkor már lehet büszkélkedni a nagyszülők felé...
Az utánzás és a játékokban való aktív részvétel szempontjából nem elhanyagolható a közösség hatása. Persze az is nagyon fontos, hogy otthon elővegyétek, és hogy ezek a játékok beleépüljenek a mindennapjaitokba, de igazán nagy húzóerőt az jelent a gyermekeknek, amikor látják kortársaikat, együtt szaladgálhatnak, egymást utánozva mutogathatják a jól ismert mondókákat.

 

A figyelem jellemzőiről


A kisgyermekek és a csecsemők általában 15-20 percig képesek egyazon tevékenységre figyelni. Mint olyan sok minden ebben az életkorban, ez is egyénenként nagyon változó, általában személyiségfüggő tulajdonság. Van, aki 10 perc elteltével más foglalatosság után néz, van aki vígan eldalolászik a többiekkel akár 30 percig is, és közben remekül szórakozik.
Van, aki végig fenntartja a figyelmét egész idő alatt, van, aki szakaszosan: figyel – pihen – figyel – pihen, stb. Nekünk, felnőtteknek az a feladatunk, hogy észrevegyük az ő személyes igényeit, és ennek megfelelően vonjuk bele a foglalkozásba.
Így tehát teljesen normális viselkedés a zenebölcsiben, amikor valaki – amíg a többiek épp mondjuk vonatoznak – az ablakon át az elhaladó villamost tanulmányozza, majd - miután kipihente magát – visszacsatlakozik a közös játékba.

A finommotorikus fejlesztésről


Rengeteg olyan dal és mondóka van, amihez a kezeket, ujjakat vesszük elő. A kisgyermekek mozgására az ún. nagymozgások jellemzőek, amelyeket általában vállból indítják, és az egész karral dolgoznak. Ilyenek a karkörzéssel járó játékok.
A finommotorikus fejlesztés az ujjak finomabb mozgásainak játékával érhető el. Pl. az esőcseppek kopogása, a madarak csicsergése olyan témák, amelyek közel állnak a kicsik lelkéhez, és rendkívül fejlesztő hatásúak. A későbbi életkorban, óvodáskorban, főképp az iskolára felkészítés idejében kiemelt fontosságot kap a finommozgások fejlesztése, hiszen az írás elsajátításához megfelelően fejlett kézmozgásokra van szükség.
A magam részéről a legjobban azokat a játékokat szeretem, amelyekben a nagymozgások és a finommozgások egyidejűleg jelennek meg. Szerencsére ebből is jó sok van, pl. a Gyülekeznek a felhők, a Gomba gomba gomba kezdetű mondókák. 
 

Az ismétlések fontosságáról


Minden szülőnél eljön az a pillanat, amikor úgy érzi, nem tudja ötszázadszor is elmesélni ugyanazt a mesét, elénekelni ugyanazt a dalt, lerajzolni ugyanazt a nyuszit.
Hát... igen... ez bizony nagyon idegesítő tud lenni....
Fontos tudnotok, hogy a sok ismétlés, a már jól ismert-tudott dolgok újrázása tulajdonképpen gyakorlás. Így hát ez egy sajátos, erre az életkorra jellemző tanulási folyamat. Az ismétlés biztonságérzetet nyújt a gyerekeknek, ilyenkor tapasztalja meg életében először az „Én ezt már tudom!” érzését. (ezért szeretik például a tévéreklámokat a kicsik!)
A zenebölcsis foglalkozásokon egyrészt egy adott foglalkozáson belül is, másrészt a különböző alkalmakkor is rengeteget ismétlünk. Van úgy, hogy 10-15-ször is el kell játszani ugyanazt, amíg csak meg nem unják. Ha hamarabb hagyjuk abba, bizony előfordulhat, hogy nem hagyják annyiban, kikövetelik a maguk adagját.
Ha nem akarunk sírást, bizony engednünk kell nekik, még akkor is, amikor mi már a pokolba kívánjuk, és mást szeretnénk mondogatni.
Ugye, ennek tudatában már nem is olyan idegesítő mindig ugyanazt mesélni, énekelni?

Az otthoni énekelgetésről


Minden tanév elején igyekszem tudatosítani az anyukákban, hogy nem az a lényeg, hogy HOGYAN, hanem az, hogy ÉNEKELJÜNK! Mégpedig sokat!
A zenebölcsis foglalkozások lényege nem az a 30 perc, amit együtt töltünk el. Az csak elindít valamit, az igazi cél az, hogy mindennapos tevékenységgé váljon az éneklés. Sajos sok anyukát győzködnöm kell, azt mondják, hogy ők csúnyán énekelnek, és inkább majd itt, az én énekemet hallgassa a baba. Sajnos rossz hírt kell közölnöm: ez nagyon kevés! Énekeljetek pelenkázás, fürdetés, séta közben, igen, séta közben, akár az utcán is! Aki hallja, örülni fog, aki megbotránkozik, azzal pedig nem érdemes foglalkozni. És a játszótéren is, hintázás, csúszdázás közben!
Általánosságban véve kijelenthetem: akkor vagyok elégedett, ha a zenebölcsis játékok, dalok beleivódnak a mindennapjaitokba, ha napi rendszerességgel előkerülnek a jól ismert mondókák. Szerencsére sok ilyen visszajelzést kapok Tőletek, ez mindig megerősít, hogy hasznos munkát végzek.

A zenehallgatásról


A kisgyermekek számára az első zenei élményt az éneklés, a vokális zene jelenti. A zenebölcsis foglalkozásokon nem használok magnóról játszott zenét, kizárólag énekelek. Illetve énekelünk. A szülőkkel együtt. Igyekszem sok-sok zenehallgatásra alkalmas dalt megtanítani nekik, hiszen a zenei nevelés, és ezzel együtt a zenehallgatára nevelés nem korlátozódhat arra a fél órára, amit hetente együtt töltünk.
Az élő hangszeres zene nagyon elbűvöli a kicsiket, jómagam furulyával tudom megörvendeztetni őket, iskolai szünetben a gyermekeim adják elő hegedű- és gitárművészetüket. A kis közönség tátott szájjal figyel!
Ugyanakkor igenis van helye a magnóról játszott, ún. gépzenének is. Otthon! Viszont arra érdemes odafigyelni, hogy az a zene, amit hallgattok, igényes értékes zene legyen. Kezdetben érdemes Gryllus Vilmos, Vitai Ildikó vagy a magyar népzenei alapokkal dolgozó Kolompos, Kaláka, Alma és Makám együttes cd-iből válogatni, könnyen megtanulható, kedves dalait minden kisgyerek megszereti. Később - érdeklődéstől függően – a komolyzenei művekkel is próbálkozhattok.
Íme néhány, a nálam bevált zenék közül (sorrendiség nélkül):
Csajkovszkij – Diótörő
Mozart – sok műve közül válogathattok, a Varázsfuvola egyes részei mindig sikert aratnak!
Prokofjev – Péter és a farkas
Saint-Saens - Az állatok farsangja
Ravel – Boleró, Lúdanyó meséi
Smetana - Moldva
Lukácsházi Győző és Balogh Sándor – Tuba Tóbiás
Ez csak néhány ötlet, kérlek, osszátok meg velünk, nálatok milyen zenehallgatás jött be!

 

A sérült gyerekekről


Időről-időre felmerül a kérdés, hogy jöhetnek-e sérült gyermekkel a zenebölcsibe, érdemes-e, stb. A válaszom csupa nagybetűvel: IGEN!
Amióta a zenebölcsis foglalkozások elindultak, igen sokféle élethelyzettel találtam már szemben magam. Volt hallássérült kislány, nála az volt a fontos, hogy amit nem hall, azt tapintással, bőrérzékeléssel a rezgések érzékelésével "hallja" meg. Különösen a lüktetés, a ritmusok érzékeltetése volt fontos Lili számára. Volt látássérült kisfiú, neki mindent kézbe kellett adni, hogy "megnézze". Minden mozgásban részt vett, persze vezetni kellett a kezét, de Józsika ügyesen megtanult mindent, a bőröndben is minden alaposan "szemügyre vett". Volt Down-szindrómás gyermek (több is), ők egész egyszerűen olyan gazdag érzelmekkel ajándékoztak meg, hogy a mai napig boldogan emlékszem vissza rájuk. És tudni kell, hogy zenével nagyon-nagyon közel lehet kerülni ezekhez a gyerekekhez.
Volt látássérült anyuka, aki az egészséges gyermekét hordta a zenebölcsibe. Neki sokat kellett segítenem, hogy megértse azt amit nem lát, mindent külön el kellett mondani, amit a többiek csináltak. Sokat tanultam én is Ágitól. És a mai napig is jár az egyik csoportomba egy hallássérült anyuka, aki már a második kislányát hozza énekelni. Szájról olvas, így mindig szembe kell helyezkednem vele, figyelni kell, hogy semmiből ne maradjon ki. És ÉNEKEL!!!
Örülök, hogy megismerhettem ezeket a nagyszerű embereket, felnőttet-gyereket egyaránt, és ha akad még a későbbiekben sérült gyermek a zenebölcsiben, büszke leszek arra, hogy segíthetek neki!

 

 A rajzolásról


Minden év januárjában egy pár hétre bevezetjük a RAJZOLÁST a zenebölcsis foglalkozásokon. Ez abból áll, hogy az utolsó kb. 10 percben letelepszünk a földre, leterítünk nagy papírokat, kiosztunk zsírkrétákat, és olyan mondókákat/versikéket tanítok Nektek, amiket mondogatás közben le lehet rajzolni. Miközben a szülők nagy buzgalommal próbálják a művészi vonalvezetést elsajátítani, a kis emberek is kedvükre alkothatnak a papíron. Foglalkozásonként 3-4 mondókánál többet nem tudnak megjegyezni a szülők, így eltart egy 6-8 hétig, amíg végigmegyünk az anyagon.
Ez alatt a néhány hét alatt a bőrönd nem kerül elő, így amikor véget ér a rajzolás, és újra előkerülnek a hangszerek, a gyerekek nagy örömmel vetik rá magukat!
Az otthoni rajzolgatást, festést segíthetik elő ezek a kis versikék, felhasználásukat gyurmázáskor, egyéb alkalmakkor is javaslom!